Mert felnőttnek lenni nem azt jelenti, hogy lemondunk arról, hogy lehetne jobb.
Nem azt jelenti, hogy legyintünk. Hogy cinikusak leszünk. Hogy azt mondjuk: „úgysem változik semmi.”
Hanem azt, hogy el tudjuk képzelni:
hogy lehet olyan ország, ahol a nők hangja számít. Ahol nem kell kevesebbnek lennünk. Ahol nem kell félrenézni. Ahol nem kell mindig alkalmazkodni ahhoz, ami rosszul működik.
A változást először elképzelni kell. Aztán tenni érte.
És néha az első lépés egészen egyszerű: elmenni szavazni.
