MENŐK – SZOLIDARITÁSI ALAP

A MENŐK által eddig is többször támogatott településeken tragikussá kezd válni a helyzet. A járvány miatt munka és így jövedelem nélkül maradt egy csomó család, májusra a minimális tartalékokból is kifogynak, ezért tartós élelmiszerrel és tisztítószerekkel támogatjuk őket. Ehhez kénytelenek vagyunk adományokat gyűjteni, mert a MENŐKnek, mint civil szervezetnek és tagjainak sincs annyi pénze, hogy saját erőből tudnánk folyamatos támogatást nyújtani. Most a korlátozott mozgási lehetőségek miatt kizárólag pénzt gyűjtünk, amiből házhoz szállíttatással juttatjuk el a tisztító- és élelmiszereket a helyi segítő kapcsolatainkon keresztül a rászoruló családoknak.

KÉRÜNK, SEGÍTS TE IS, HA MEGTEHETED! A legkisebb összeg is segít!
Számlaszámunk: 16200106-11608152-00000000
Magnet Magyar Közösségi Bank
Számlatulajdonos: Menők Egyesület
Számlaszám: 16200106-11608152-00000000
Közlemény: Szolidarítási alap
IBAN: HU91 16200106-11608152-00000000
SWIFT kód: HBWEHUHB
KÖSZÖNJÜK
a támogatott családok nevében

Május 1-jén az ELEGY közös szervezésében adományokat gyűjtöttünk támogatott családjaink egy részének. A gyűjtésben az OLTALOM, a SZOCSOMA, illetve a MENŐK és FŐNIX standjaira hozták az adományozók a tisztasági/fertőtlenítő- és a tartós élelmiszereket. Mindhárom standon dugig teltek az autók. A Főnix autója másnap indult Ó-Szajlára a közösen gyűjtött adományokkal.

Íme a köszönő levél és a képek:

*********************

Felhívásunk olvasása után kaptuk az alábbi írást Virág Eszmitől, Tiszaeszlárról.
Ő az az Anyuka, aki tavaly ősszel segítséget kért a MENŐK-től, hogy az iskolájukban is legyen az iskolakezdésre a gyerekeknek tornaholmija és új tornacipője. Eszmi összegyűjtötte mind a 135 gyerek cipőméretét, mi meg összegyűjtöttük adományokból az árát és megvettük. Plusz adományként sokan hoztak tornaholmikat, tanszereket és pólókat is, két nagy autó adományt tudtunk eljuttatni a 2019/2020-as tanévkezdésre Tiszaeszlárra. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, most is gyűjtünk nekik is egy másik kampányunkban. (Számlaszám: MENŐK-OTT 16200106-11624455 DIGITÁLIS OKTATÁS 2020)

Virág Eszmi írása:

„Az év egyik legnagyobb reformja és csalása.
Komolyan azt várja a kormány a tanároktól és a szülőktől, hogy ez működőképes legyen valaha is? Mégis, hogyan? Mert a vicces része már működik. De a hatékonyabb formája még várat magára. Én, mint szülő, tanítom az általános iskolás gyermekem, a magam kis, Isten tudja mikor végzett iskolámmal. Amikor van rá időm, mindennapi általános teendőim mellett. A magam kis régmúlt tudása szerint, esetenként a kis hat osztályommal vagy nyolccal, tízzel, tizenhárommal.
Lassan ráeszmélek, hogy elavult vagyok, akárcsak a nem mindig létező windows-om. Pont annyira tudok hatni is, az asszertív kommunikáció nem trendi, a kiabálás már nem hat meg senkit, a légycsapót meg büntetik. De azért tanítok, szolgálok és védek…
Jön a házi. Kréta.
Hm, hat éve már biztosan van, mégis: nofene, ez meg mi? Eddig nem volt. Senki nem kérte számon, hogy legyen. A gyerekek agyát tehermentesíteni kellett, vagy miaszösz, pihenjenek is. Így aztán jól rászoktak arra, hogy itthon szabadság van, meg internet, vagy foci, esetleg minden más, csak nem a házi. A gyerek megírta délutánonként, ezért is tart négyig az iskola. Ha megírta, reméljük, addig sincs itthon az a büdös kölyök.
Egyesek szerint.
A lényeg, hogy eddig nem ellenőrizte a Krétában a házit a tanker, most meg igen. Tehát minden csalásnak flottul kell működnie.
Egyes gyerekeknek nincs ennyire könnyű dolguk, ők bizony háziznak, de hát valamit valamiért, felnőve ők lesznek a következő generáció, akik majd a felsőfok felsőfokát is kijárják, és szuperhősként ünnepli őket a tőlük függő népréteg, az alájuk valók.
Szóval jön a házi. Korrep ez, korrep az, hittan, etika, eddig filmet néztek órán rajta. Megakad a szemem: osztályfőnöki. Van házi, mifene? Harminc éve is volt biztosan, csak nem emlékszem rá. Tesi, fusson a gyerek 45 percet. Gondolom, fusson akinek két anyja van, pláne egyfolytában. Nincs olyan hosszú a falu, hogy ennyi időt futva töltsön benne. Hová fusson szegény gyerek, amikor kijárási tilalom van amúgy meg? Azért megfordul a fejemben a gondolat: biztosan olimpia lesz ebből…
Mindig is azt tartottam, hogy tanárnak lenni nem könnyű. Nincs olyan Isten, hogy én ezt a hivatást válasszam, ha még ezer életem lenne, akkor sem. Tisztelem azt a tanárt, aki tisztel engem, de nem tudom tisztelni azt a tanárt aki engem nem tart tiszteletre méltónak.
És itt a gond.
Szülő–tanár viszony. Vagy van, vagy nincs. Vagy ki tud ott alakulni/vagy nem. Bizalom, hitelesség, megértés, tolerancia, elfogadás. Ezek szépen csengő szavak. Mindez a másik megismerése nélkül semmis. Semmis abban a rendszerben ahol a hivatalos hangnem a megszokott és elvárt. Semmis abban a rendszerben ahol én nem tudok kibontakozni, mint szülő, a tanár pedig nem nyílhat meg másképp, mint tanár. Pedig nem csak tanár, hanem főképp ember ő is. Élő, érző, gondolkodó lény. Mit lehet tenni abban a helyzetben, ahol nincs partnerség, viszont alá-fölé rendeltségi viszony annál több? Egy olyan társadalmi morálban nehéz lélegezni, ahol bűn és titok, ha szülő és tanár egyetért, netán barátkozik, vagy szövetkezik. Valóban egyetért, és nem csak bólogat, mint a kutya. Egy olyan rendszerben, ahol nem kíváncsi valójában senki senkire, csak a munkáját akarja végezni, mert abból van kenyér otthon.

Mára kifogyott a lelkesedésem. Nem akarok csalni, azért, ami van jelenleg. Nem érzem azt, hogy jogom van ehhez, sem hasznom nincs belőle, sem a gyermekem számára nem hoz semmilyen féle megnyugvást.
Főhajtásom fejezem ki azon gyerekek előtt, akik gettósuliból jutnak egyetemre, és sikerül nekik az, amiért oda mentek. Főhajtásom fejezem ki az előtt a pedagógus előtt is, aki szintén gettósuliból megy nyugdíjba, és ember tud maradni. Főhajtásom fejezem ki minden ember előtt, aki magáénak érez ebből az irományból akár egy pontot is, és aki nem.
Okulásom árán maradnék embernek.
Engem az élet is tanít.”