Hol vannak a NŐk? Beszéljük meg!
A nők nevében, a nők érdekében.
A MENŐK (Magyar Európai Nők) I.nŐszi Piknikje.
Kossuth Klub.
„Hiába hullott az eső egész nap (a pikniken kívüli hangulathoz: Walking In The Rain – Johnnie Ray), nem tudta megakadályozni a nők helyzete, a nők és a társadalom viszonya iránt érdeklődők jól sikerült, élvezetes és hasznos rendezvényét. Gazdag program várta a téma támogatása mellett elkötelezett vendégeket.
Minden rosszban van valami jó? Igen, a mai magyar rögvalóság idézte elő a civil társadalom eszmélését, egyre aktívabbá váló tevékenységét. Eszmeisége, szakmai tudása, módszereinek hatékonysága egyre fontosabbá válik társadalmi életünkben. A MENŐK jól előkészített, színvonalas előadásai, az ezt követő workshopok a nők, a család, a közösség elválaszthatatlan egységéről és társadalmi fontosságáról szóltak.
Varga Andrea hozzáértően, árnyaltan vezette fel és kötötte össze, az egymást követő különböző, de mégis szervesen kapcsolódó előadásokat.
Lakner Zoltán, Kissné dr. Novák Éva, Sebály Bernadett, Mélykúti Ilona és a műhelyek moderátor párosai: Mélykúti Ilona és Bálint Cecília, Holló Szilvia és Sebály Bernadett, Nagy Emília és Szalai Kriszta, a „meglepetés” politikus vendégek: Csiha Judit, Gurmai Zita, Bősz Anett, akikről láthattuk saját szemeinkkel, hogy nincsenek patáik, valamint a rendezők mindnyájan, remek munkát végeztek. Köszönet érte!
Ízelítőül néhány gondolat az elhangzottak közül: Egymással kapcsolatban élők, a „Megbilincseltekhez” (egykori remek film) hasonlóan, felelősek egymásért. Ha az egyik megroppan, a terhet a másiknak kell magára venni. A család a legstabilabb a társadalmi intézményeink közül, gyorsan változó világunkban a biztonságot nyújtó menedék. A magyarországi, 64000 civilszervezetnek mindössze 6%-a foglalkozik érdekérvényesítéssel, vagyis a társadalmi beágyazottságuk alacsony. A kampányokban pont azok nem vesznek részt, akikről szólna.
Egy idézet Gandhitól: „Kétségtelen, hogy egy petíció, ha nincsen mögötte erő, hasztalan. Egy petíció, ha egy egyenrangú féltől érkezik, az udvariasság jele. Egy szolga petíciója viszont szolgaságát jelképezi.”
A polgári engedetlenségről: ” Ha sikerülne ráébrednünk arra, hogy noha szinte minden fontos politikai pozíciót ők ( hatalom) bitorolnak (a parlamenti többségtől az Alkotmánybíróságig), nem ők tanítanak az iskolákban, nem ők vezetik a mozdonyokat és a buszokat, és nem ők ápolják a betegeket, akkor kiderülne, hogy a társadalom együttműködése nélkül semmit nem tehetnének meg az országgal.”
